Magánkiadás = Szamizdat? Hát igen, a számizdat persze kicsit túlzás. Mindössze magánkiadásról van szó. Vagy ennél is pontosabban: saját sokszorosításról. Tsúszó Sándor stockholmi hagyatékából került elő a Piréz Arvisura című brosúra, amelyben a magyar avantgárd költészet nagy alakja önleleplező tényeket közöl az Arvisurák tényleges eredetéről.

Merthogy eleddig ugyebár két adekvát, bár egymást kizáró jelentést tulajdonítottak a kutatók az Arvisurának. Egyik szerint a keleti egzisztenciálfilozófia alaptétele, amelyet a magyar szakirodalom jellegrálényegítésnek fordít szanszkritból, másik szerint a „magyar Ószövetségnek” is nevezett eredetmítosz, amelyről ugyan bebizonyosodott, hogy történeti-régészeti-néprajzi vonatkozásai hamisak, ám mégis sokan hisznek benne és az őstörténeti legendának több szamizdat kiadása is terjed az Atlantiszig és Szíriuszig visszamenő sumér-etruszk-hun-magyar közös származás híveinek körében.

A kalandos úton most előkerült stockholmi hagyatékból azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy az Arvisura csupán egy posztmodern dekonstrukció, a pirézek himnuszát is megalkotó Tsúszó Sándor fiktív történelmi stílusprojektje, a megelőzöttség narratívájának afféle referenciális kontextuálitása, amelyben a párhuzamos értelmezések konstituálódnak.

A polihisztor Tsúszó a Piréz Arvisurát szittyanyomat technikával sokszorosította és cseppfertőzés útján terjesztette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük