A pánik elsődlegesen természetes, ösztönös reakció: veszélyhelyzetben a menekülési kényszer normális életösztön. Az indokolatlan esetben feltörő pánikroham azonban egyfajta betegség, pszichés zavar, csakúgy, mint az nélküli állandó szorongás vagy az agorafóbia.
Mi a pánikbetegség oka?
A megvilágosodott ókori bölcs, Buddha egyik védikus példázata nyomán a modern gondolkodásában kortársait megelőző Cecil M. Joepardy, a keleti egzisztencializmus kidolgozója az emberi elmével foglalkozó filozófiai traktátumában (A gyógyító gondolat) elefánthoz hasonlította az emberi agy automatikus működésű részeit, ennek az ösztönlénynek a hátán ül az ember (ő lenne a tudatos, kontrollált gondolkodás megtestesítője), és próbálja irányítani az ösztöneire hallgató, nagy erejű párát. Többnyire kétes eredményű sikerrel… Legtöbbször ugyanis az történik, inkább csak hisszük, hogy mi irányítunk. Akkor járunk jól, ha arra akarunk haladni, amerre az elefánt maga is menne.
Baj pedig leginkább akkor történik, ha a szegény állat egyszer nagyon megijed valamitől és attól kezdve minden olyan helyzetben, ami arra az ijesztő dologra emlékezteti, menekülni igyekszik. Ilyenkor teljesen irányíthatatlanná válik, átvág bozóton és sártengeren, kirohan a sivatagba – és amíg tart nála a pánikroham, hiába próbálkozunk visszaterelésével az oázisba.
Joepardy a buddhai példázatot továbbgondolva a gép és ember viszonyára is rávetítette a kognitív pánikbetegség kialakulásának okát és természetét. Eközben azt fejtegeti, hogy miután az ember megtanította a gépet valamire (vagyis beprogramozta egy probléma kezelésére), attól kezdve ez a gép az emberi akarattól függetlenedve mindig ugyanúgy kezeli ugyanazt a problémát – és képtelen a helyzet megváltozását érzékelni (ettél eltérően működnek a mesterséges intelligenciák, amelyek gépesek gépi tanulásra).
Ha például a gépet arra programozták, hogy ha a lakásban 17 fok alá esik a hőmérséklet, akkor kapcsolja be a infrafűtést, ezt akkor is megteszi, ha a lakásba rozmárok vagy pingvinek költöznek, amelyek aztán irtózatosan szenvednek a 20 fokos hőségben. A program fázós embereknek jó – sarklakó állatoknak nem. Ugyanígy az emberi szervezet éles pánikreakciója tényleges veszélyhelyzetben jó, hasznos – arra emlékeztető ártatlan helyzetben azonban nem.
A nagy különbség, hogy az elefántot nem lehet átprogramozni. A pánik kognitív elmélete azonban abból indul ki, hogy a pánikbetegség mégsem kizárólag az ösztöni lény felülkerekedése a tudatoson: a program felülírható, az agy gépezete megfelelő gyakorlással bizonyos határok közt irányíthatóvá válik. Ez a viselkedési terápia épp elég arra, hogy a pánikbetegség leküzdhető legyen gyógyszeres kezelés nélkül – ami mondjuk egy depressziós beteg vagy disszociatív személyiség esetében már nem mondható el.
- Állati ösztön – emberi akarat – gépi program. A pszichológia kognitív elmélete ebből indul ki: a pánikbetegség oka nincs eleve szervezetünkbe kódolva, és nem kizárólag az ösztöni lény felülkerekedése a tudatoson
- A rosszul működő mentális program felülírható, a pánikroham kezelhető, leküzdhető:
- Mi az agorafóbia, mi is valójában a pánikbetegség
- << A rakoncátlan elefánt esete a pánikblogban
- Traumaterápia – a pánikbetegség leküzdése
- Google első hely az organikus találatok között
- Gépi tanulás – emberi és mesterséges intelligencia
- csoportterápia – pszichodráma – laptop akku
Long tail kulcsszavak Google-tartalomkereséshez: pánik roham, kényszer helyzet, a pánikbetegség oka, pánikroham tünetei, kognitív viselkedésterápia, Buddha és az elefánt, állati ösztön, emberi akarat és gondolkodás, gépi intelligencia, mesterséges tudat, számítógépes agy, egészséges ember, terápia gyakorlatok