Az első japán írás- és nyelvemlékek

Kétségtelen, hogy az Ayurvéda indiai, az Arvisura pedig hun eredetű. ám az ősi keleti kultúrák számos ponton érintkeznek. Így például párhuzamok mutathatók ki a magyarok által is öttmegörökölt ékírás és a korai japán írásjelek között. A hivatalos tudományosság képviselői ezt a párhuzamot kétségbe vonják. Nyilván nem alaptalanul. Holott a kultúrák érintkezésének egyik ékes bizonyítéka, hogy az első japán írásemlékeken jellemzően kínai írásjeleket találunk.

Mint az közismert a téma ismerői számára, a mai japán nyelvben négy írásrendszer használatos. 1. a hiragana és a 2. katakana szótagírások, a 3. a legősibb kandzsi pedig kínai eredetű szóírás. Ezek mellett egyre inkább használatos lett 4. a rómadzsi, ami a latin betűs átírás neve. Összefüggésben áll az angol nyelv térnyerésével.

De lássuk az írásbeliség ősi japán nyelvemlékeit

Kardvésetek, sírhantfeliratok, bronzharangok kínai írásjeggyel

• Na-ország királyának pecsételője (i.sz. 1. sz.): 漢委奴国王
• Eta-Funayama kardvéset: V. századi ősi fémkard, egy kumamotói kofunból került elő 1873-ban. Ezek az első japán nyelvű szövegtöredékek!
• Inariyama kardvéset: egy Saitama prefektúrabeli kofunból ásták elő, készítési évét (a gravírozott felirat alapján) 471, vagy 531-re teszik.
• Nanatsusaya no tachi: hétágú kard, a Nihonshoki a 4. századra teszi a bejövetelét Japánba, mint a koreai félszigeten található Baekje királyság ajándéka
• 神代文字 jindai moji-elmélet: az Edo korszak végén és a Meiji korszak elején lendületet kapott az ősi japán írásmódok felfedezésére tett kísérletezés. Ez többször öltött nacionalista színezetet, illetve több forrásról derült ki, hogy koholmány. Több szószólója van a karakterek létezésének: Hirata Atsutane, Ochiai Naozumi, Tsurumine Shigenobu. A mai tudományos világ általánosan elfogadott álláspontja: tagadás.
• Kojiki 古事記 (712), Nihonshoki 日本書紀 (720): klasszikus kínaiul íródtak, s több helyen megfigyelhetőek 訓注 kunchū-k, azaz olyan mellékjelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a következő szöveget japánosan kell felolvasni. (此二字以音)
• Man’yōshū 万葉集 (759): versantológia. Kb. 4500 verset tartalmaz. Elsősorban kínai írásjegyeket használ azok fonetikus értékéért: ezt az írásmódot man’yōganának hívjuk. Ezek voltak az elődei a mai kanáknak.

Példa: 皇者神二四座者天雲之雷之上爾廬爲流鴨

• 皇 ookimi- 者wa/ba -神 kami-二 ni-四 shi-座masu- 者wa/ba –天 ama-雲 kumo-之 no-雷 ikadzuchi-之 no-上 ue-爾 ni-廬 iori-爲su 流-ru-鴨 kamo →
  Ookimiwa kamini shimaseba, amakumono ikadzuchino ueni iori-seru kamo.
  Mivel az uralkodó isteni lény, a viharos felhők villámai felett lakozik. (Kakinomoto no Hitomaro, 3. tekercs 235.)

Hiragana: 草書 fűírásból fejlődött ki. Csúcsa: Heian-kori udvarhölgyek naplóirodalma．

Katakana: egy-egy alkotóelem redukálásával hozták létre Heian-kori szerzetesek, megkönnyítve a szútramagyarázatok írását.

Hentaigana: Mai használatból kiszorult kanák (kiv.: hagyományos cégéreken ritkán). A ka szótagnak például létezett a 可 (ld. balra) és a 加 (ld. mai változat) írásjegyekből kialakult változata. A ン és a ㄥ a Kamakura korig, a ヰ és a 井, valamint a ネ és a 子 1900- ig felváltva voltak használatban.

Kanbun kundoku 漢文訓読: klasszikus kínai szöveg (kanbun) klasszikus japánra való lefordítása.

Olvasássegítő jelek a nyelvemlékekhez

A kanbunban ún. kaeriten-ek használata és nyelvtani elemek (végződések, ragok) kiírása katakanával.

Kaeriten 返り点: megmutatja, hol kell megváltoztatni az eredeti kínai szöveg (白文) szórendjét ahhoz, hogy természetes japán nyelvű szöveggé lehessen alakítani. Pl.: レ (re-ten. Azt jelöli, ha két szó helyet cserél), valamint szövegrészek sorrendjeire utaló számozások: 一・二・三・甲・乙・丙・天・地・人

Történelmi kanahasználat: a japán kanahasználatot a klasszikus, kanji-alapú szövegekre alapozták, ezért mindig konzervatív volt, s már a Heian-korban tartalmazott olyan elemeket, amelyek nem tükrözték a korabeli kiejtést (を és お hangsúly-megkülönböztető szerepe már kikopott). Utoljára a XVII. században vonták revízió alá a kanahasználatot, nevezetesen egy Keichū nevű szerzetes, s ez a II. világháború végéig használatban maradt. Ez a kiejtés helyett a klasszikus használatot rögzítette (Edo vége-Meiji elejére a modernhez nagyon hasonló kiejtés alakult ki):

1. wa-hang: わ・は
2. u-hang: う・ふ
3. o-hang: お・ほ・を
4. e-hang: え・へ・ゑ
5. ihang: い・ひ・ゐ
6. ji-hang: じ・ぢ
7.  zu-hang: ず・づ

行きませふ→行きましょう 東京（トウキャウ）→トウ キョウ 言ふやうに→言うように

Iroha-dal: a Heian korban jelent meg pangramma szerű vers, amely minden akkor használt kanát, csupán egyszer felhasználva alkotott egy értelmes verset. Áttörés a japán szótárszerkesztésben: már van saját ABC-rendjük!

• いろはにほへと ちりぬるを わかよ たれそ つねならむ
• うゐのおくやま けふこえて あさきゆめみし ゑひもせす