A nemzetközileg is elismert Kelet-kutató, Dr. Kállay O. Béla professzor tudományosan más szaktekintélyek által is igazolt állítása szerint – Amint ezt Arvisura – Gyógykelet c. könyvében kifejti – az Arvisura eredetileg az ősi indiai védikus tanítás egyik jelentéssűrítő szimbóluma. A kanonikus és apokrif Védákban (a hinduk által nagy részben szentségként tisztelt, kisebb részben üldözött könyvekben) az Arvusurák összefoglaló fogalom alá tartozik többek között az ayurvédikus orvoslás leírása. Az ayurvédikus Arvisura (Ayurvédarvisura) szerint a gyógyító ősprincípium minden tárgyra, jelenségre, helyzetre, fogalomra rálényegíthető annak érdekében, hogy a gyógyításban szerepet kapjon. Ilyen módon az Arvisura jelentősége az emberi test, érzék, gondolkodás és lélek harmóniájának a visszaállításában (vagy megtartásában) mutatkozik meg. A leírások értelmezésében néma zavart okoz, hogy az Arvisura szó hol az összefoglaló tanítás egészét jelenti, hol magát a gyógyító ősprincípiumot, hol pedig azt a folyamatot, amelynek során a gyógyulás őseredete rálényegül valami evilági dologra: tárgyra, jelenségre, helyzetre, fogalomra vagy akár élő személyre. Az ayurvédikus Arvisura mellett ismert a Védákból a Brahmarvisura, a Karmavisura és a Gítarvisura, továbbá előfordulnak más arvisurák is, ezekben a közös általában az, hogy a Szanátana Dharma rendszerén belül az átvitel, az átlényegítés, a ráruházás mozzanatához kapcsolódnak, a Bhágavata Purána által leírt Arvisra (a Bhávagatarvisura) például a léleképítés, a lélektökéletesítés képességének az átadásárt jelenti, vagyis azt, amikor az egyik személy (a Guru) a másikra (a tanítványra) rálényegíti a léleképítés képességét.
Blogunkban az Arvisurák közül leginkább csak az ayurvédikus Arvisurával foglalkozunk, lévén témánk a keleti gyógyítás princípiumának és praktikáinak a bemutatása, megismertetése – és lehetőségeink szerinti továbbfejlesztő alkalmazása a 21. századi európai civilizációk embere számára.