arvisura-szamizdatA „Szamizdat” persze kicsit túlzás. Mindössze magánkiadásról van szó. Vagy ennél is pontosabban: saját sokszorosításról. Tsúszó Sándor stockholmi hagyatékából került elő a Piréz Arvisura című brosúra, amelyben a magyar avantgárd költészet nagy alakja önleleplező tényeket közöl az Arvisurák tényleges eredetéről.

Eleddig ugyebár két adekvát, bár egymást kizáró jelentést tulajdonítottak a kutatók az Arvisurának. Egyik szerint a keleti egzisztenciálfilozófia alaptétele, amelyet a magyar szakirodalom jellegrálényegítésnek fordít szanszkritból, másik szerint a „magyar Ószövetségnek” is nevezett eredetmítosz, amelyről ugyan bebizonyosodott, hogy történeti-régészeti-néprajzi vonatkozásai hamisak, ám mégis sokan hisznek benne és az őstörténeti legendának több szamizdat kiadása is terjed az Atlantiszig és Szíriuszig visszamenő sumér-etruszk-hun-magyar közös származás híveinek körében.

A most előkerült stockholmi hagyatékból azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy az Arvisura csupán egy posztmodern dekonstrukció, a pirézek himnuszát is megalkotó Tsúszó Sándor fiktív történelmi stílusprojektje, a megelőzöttség narratívájának afféle referenciális kontextuálitása, amelyben a párhuzamos értelmezések konstituálódnak.

Tsúszó a Piréz Arvisurát szittyanyomat technikával sokszorosítotte és cseppfertőzés útján terjesztette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.