A szorongás lélektana, avagy keleten könnyebb a pánik

sivatagi pánikKeleten másmilyen a pánik. A szorongás fluiduma belengi a sivatagot, vibrál, de nem úgy, mint délibáb a magyar puszta fölött, hanem mintha Visnu lehelete áradna azzal a véghetetlen nyugalommal, amelybe a nyugtalanság, az izgalom, a szorongás, a félelem, a rettegés és borzalom eleve bele van kódolva. Állsz a homok közepén és el nem tudod képzelni, mi fojtogatja a torkodat, mitől ver hevesebben a szíved ebben a végtelen csendben, amely úgy rejtegeti a fenyegetést, hogy ki nem ismerheted, meg nem találhatod – és még akkor is rejtőzni fog előtted, amikor rád tör és nemes eleganciával átharapja a torkodat.

Keleten másmilyen az ámok, a sivatagban más a pánik. Beteg ne jöjjön ide, mert meghal, egészséges se jöjjön, mert megbetegszik. Egyedül a halottak jönnek ide. A vetésforgó szerint egészségesként távoznak, szájukban kiharapott szívvel.Kognitív viselkedésterápia és pánikbetegség – Pszichodráma a sivatagban

 

Balla D. Károj*

keleten könnyed az ámok

ma már lementem fekvő áldozatba immár
talán a félelem, mi újra mellre vet
halál a torkom fojtja, mint a zöldes hínár
talán hét éve már, hogy hozzám érkezett

ma már a főmet mégis felszegném a hídnál
talán mert gyáva az, ki által kúszva megy
babám, kicsit majd késem, jó időben hívjál
üdvömre éles hangon értem perlekedj

talán a hídon túl már nem ér el az átok
ma már csak jutni át ne lenne oj nehéz
talán veszéjek húznak, löknek bősz viszájok
ma már a földre nyom az ámok és a vész

ma már lementem újra fekvő áldozatba
azám: remegve várok üdvre, kárhozatra

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük